- Izgul?
- Minek tagadnám - mondta Huszti Szabolcs. - Nem szeretek repülni, ha csak rajtam múlna, leállhatna a légi közlekedés. A többszöri átszállásos utak végére már jobban érzem magam a levegőben, de ez azért nem az én műfajom. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy egy profi futballista életéhez hozzátartozik a repülés is, és annyira azért nem ódzkodom tőle, mint az Arsenal csatára, Dennis Bergkamp, aki egyáltalán nem száll repülőre.

- Párizsba miként utaznak majd?
- Talán gyorsvasúttal, de az is lehet, hogy repülővel. Egészséges drukk persze a debütálásom kapcsán is van bennem, ugyanakkor nagyon boldog vagyok, mert a pénteki, szerződéskötéssel egybekötött találkozón személyesen meggyőződhettem arról: az FC Metz vezetői tényleg engem akartak, valóban Huszti Szabolcsban gondolkodtak, amikor az adott posztra igazoltak.

- Melyik lenne ez a poszt?
- Az előzetes beszélgetés alapján Joël Muller vezetőedző a védelem bal oldalán számít rám. 

Mintha nem ez lenne a kedvenc szerepköre…
- Sopronban még majdnem csatárként szerepeltem, a Ferencvárosban és a válogatottban viszont nemegyszer játszottam a hátvédsor bal szélén. Bár azt hiszem, más lesz majd balbekként szerepelni a Metzben, mint volt a Fradiban. Amikor a magyar bajnokságban az ellenfél két támadóval rohamozott, László Csaba, az FTC trénere rendszerint arra utasított, hogy a védőfeladataimra összpontosítsak, s ne kalandozzak előre. A Metzben a támadások támogatása is hangsúlyos feladatom lesz.

- Milyen szájízzel búcsúzik az Üllői úttól?
- Nyolc esztendőn át futballoztam zöld-fehérben, s ezt nem lehet, de nem is akarom kitörölni az emlékezetemből. A Ferencvárosban futballozni rang és dicsőség, viszont azt sem tagadom, hogy jó néhány csalódás ért az évek során. Azóta változott meg körülöttem a levegő, amikor bejelentettem, hogy a szerződésem lejártát követően külföldön szeretném folytatni a pályafutásomat. Meglehet, ez taktikai hiba volt a részemről, de én már csak ilyen vagyok: őszintén kimondom, amit gondolok. Nem hiszem, hogy bűn lenne, ha egy futballista építeni akarja a pályafutását, és igyekszik kipróbálni magát a nyugati világban is. Rám azonban megorrolt a szurkolók egy része, és olykor László Csabától is kaptam olyan kritikákat, amelyekről úgy éreztem: ezek a minősítések már szétfeszítik az építő bírálat kategóriáját. De nem szeretnék a múlttal foglalkozni, hiszen fantasztikus lehetőséget kaptam az élettől. 
Annyi klubbal hozták hírbe az utóbbi hónapokban - miért éppen a Metznek mondott igent?
- Az előzetes tárgyalásokon menedzserem, Filipovics Vladan vett részt, aki nemcsak az ügynököm két éve, hanem a barátom is, akiben fenntartás nélkül megbízhatom, akinek az értékítéletére mindig adhatok. Nos, tőle tudom, hogy tavaly nyár óta, amikor felmerült, hogy Gera Zoltán csapata, a West Bromwich engem is vinne, kapcsolatba került az angol Boltonnal és Wigannel, a skót Rangersszel, a görög Panathinaikosszal, a belga Standard Liége-zsel és Anderlechttel, a holland Heerenveennel, a portugál Guimaraesszel és Nacional Madeirával, az olasz Torinóval meg az orosz Tyerek Groznijjal.

- A szurkolók leginkább az angol vonal érdeklődéséről értesülhettek.
- Nos, a Bolton valóban a legkomolyabb érdeklődők közé tartozott, de a Wanderers orvosi vizsgálatra hívott volna, ami a gyakorlatban próbajátékot szokott jelenteni. Én meg úgy vagyok vele, hogy egy válogatott labdarúgót nézzenek meg a nemzeti együttes meccsein vagy a bajnoki fellépésein, de ne teszteljék. Anglia persze vonzott, hiszen a futball arrafelé külön világ, fantasztikus stadionokkal, elképesztő szurkolótáborokkal. Ám elsősorban olyan helyet kerestem magamnak, amely a szakmai előrelépésem szempontjából a legjobb. A francia bajnokság is roppant erős, sok a fiatal a mezőnyben, Joël Muller edző is kedveli az új generációt, és úgy érzem, az ottani stílus fekszik majd nekem. Az utóbbi négy évben nem szerepelt magyar a francia élvonalban, akkor Tóth Mihály éppen a Metz légiósa volt. Most a Nancyban szereplő Rudolf Gergő meg jómagam képviseljük a magyar vonalat a Ligue 1-ben. Egyfajta miszszió lehet, hogy a jó futballunkkal felhívjuk a figyelmet a többi magyar labdarúgóra is.

- Képzelje el e missziót Csecsenföldön…
- Nos, a Tyerek tényleg álomszerződést kínált, a metzi fizetésem kétszeresét adta volna, de még fiatal vagyok ahhoz, hogy elsősorban pénzügyi szempontok alapján válogassak az ajánlatok közül. Egyébként úgy tudom, hogy noha a klub grozniji székhelyű, valójában orosz földön játszsza a hazai meccseit.

- Kit hívott fel először, amikor megköttetett a metzi szerződése?
- Édesapámat, akinek sokat, nagyon sokat köszönhetek, hiszen főszerepe volt a pályafutásom alakulásában. De a családom többi tagjáról, no és a barátnőmről sem szeretnék megfeledkezni, akivel már négy éve élünk együtt.

- Önnel tart a párja Metzbe is?
- Most még csak én utazom, de aztán majd ő is követ. Abban maradtunk a vezetőkkel, hogy már a vasárnapi érkezésemet követően megmutatják a lakást, ahová beköltözhetek. Felajánlották, ha akarok, lakhatok egy házban is, de szerintem nekem egy lakás is tökéletesen megfelel. A város egyébként nem teljesen ismeretlen a számomra, hiszen május végén a válogatottal éppen Metzben meccseltünk a franciákkal. A stadion láttán egyik ámulatból a másikba estem; én ilyen szenzációs talajú játékteret, mint a Saint Symphorien gyepszőnyege, még sohasem láttam.

- Apropó: mi lesz a válogatottal?
- Nagyon bízom benne, hogy ha rendszeresen játéklehetőséghez jutok a francia első osztályban, akkor a válogatottban is megőrizhetem a helyemet. Lothar Matthäus szövetségi kapitány eddig számított rám. Joël Muller már kérdezte, mikor játszik a magyar válogatott legközelebb. Nagyon bízom benne, hogy Argentína ellen is szóhoz juthatok.

- Parlez-vous francaise?
- Nos, e téren még lépéshátrányban vagyok, most kezdek franciául tanulni. Ebben nyelvtanár is a segítségemre lesz. Tudom, hogy a franciák különösen jó néven veszik, ha az idegen az anyanyelvükön szól hozzájuk, s nekem is könnyebb lesz megértetnem magam franciául az öltözőben. Amíg ez sikerül, addig az angollal próbálkozom.

- Már egy hét sincs a Paris SG elleni nyitányig. Nem korai a rajt?
- Valóban csak néhány napom lesz a szakmai ismerkedésre, de jó állapotban kezdem meg a munkát. A nyáron a Ferencvárossal edzettem, az utóbbi egy hétben pedig Simon Balla Istvánnal gyakoroltam, aki Lisztes Krisztián felkészülését is segítette. Már alig várom, hogy a Stade Francais füvére léphessek Tapolca
"Noha Miskolcon születtem, négyéves koromban átköltöztünk Gógánfára, ahol azóta is él a családom. Onnan Tapolca harminc kilométer, az édesapám vitt engem és a bátyámat eleinte hetente kétszer át az edzésekre. Serdülőként és ifiként futballoztam a Tapolca színeiben, és eleinte a Fradiban is kölcsönjátékosként szerepeltem. Édesapám áldozatkészségét jelzi, hogy amikor úgy érezte, a szakmai előrelépésemet ez segíti, saját maga vásárolt ki a tapolcai szerződésemből."
Ferencváros
"Még ifista voltam, amikor egy nap csöngött a telefon, és Vépi Péter, a juniorok edzője közölte: a következő, Kispest elleni meccsen már náluk játszom. Jól ment a futball, győztes gólt rúgtam, és a folytatásban megragadtam a junioroknál. Csank János edzősködése idején kerültem először a felnőttekhez, de a mesteredző rövidesen távozott. Garami József időszakában rendszeresen a nagycsapattal gyakoroltam, de csak a junioroknál futballozhattam. Ezt persze tudomásul vettem, azt azonban nem értettem, hogy nem adott kölcsön a klub. Pedig kérőkben nem volt hiány, és a szakmai fejlődésemnek is jót tett volna, ha az élvonalban futballozom."
Sopron
"A Matávban lettem válogatott, soproniként ismerték meg a nevemet igazán a szurkolók. Dajka László edző bízott bennem, és ez szárnyakat adott. Nagyon jól éreztem magam, és igazán megható volt hallani, hogy a téli átigazolási időszakban megint szívesen láttak volna. A szurkolókkal is remek volt a viszonyom. Sopronnak mindig lesz hely a szívemben."
Ferencváros
"Miközben értek csalódások, a csapatnak azért folyamatosan tagja voltam, és a válogatottba is rendre meghívást kaptam. Nem minden alakult úgy, ahogy azt terveztem, de büszke vagyok arra, hogy a Ferencvárosban játszhattam, s végül is innen kerültem a Metzhez."