Mindez, mármint Raúl beválogatása, szerepeltetése persze erősen rányomta a bélyegét az elmúlt években a spanyol válogatott teljesítményére. A klasszisképességekkel megáldott támadót akkor sem hagyták ki a válogatottból, ha éppen messze volt csúcsformájától, vagy éppen szakmailag indokolt lett volna mást játszatni helyette, hiszen posztján volt nála akkoriban jobb.

Raúl vesszőfutása Ronaldo 2002-s madridi szerződtetésével vette kezdetét. Az addig elsőszámú játékos, igazi befejezőember szakmailag nem igazán találta helyét a csatársor mögött, a középpálya előtt, míg a „galaktikusok” – Figo, Ronaldo, Zidane, Beckham - érkeztével elvesztette házon belüli trónját is. Na nem a válogatottnál, de ottani teljesítményére erősen kihatottak a klubjánál történtek.

A szövetségi kapitány azzal érvelt: csak azokat válogatja be, akik a legjobb formát mutatják. Ezzel utalt arra: a bérelt helyek ideje még Raúl esetében is lejárt!

A még mindig csak 29 éves játékos a napokban úgy nyilatkozott, amikor már rebesgették, hogy a keretbe ezúttal nem kap meghívót, hogy lelkileg felkészült erre a pillanatra. Talán ez is közrejátszott abban, hogy például a hétközi BL-mecsen a Dinamo ellen jóval agresszívebben és gólratörőbben futballozott – szerzett is két találatot -, mint az elmúlt időszakban. Már-már az évekkel ezelőtti önmagát idézte!

Raúl esetében érdemes megemlíteni, hogy a Marca madridi kiadású sportnapilap internetes oldala megszavaztatta olvasóit arról, ki napjaink legjobb formát mutató spanyol támadója. (Nemcsak egy játékosra lehetett voksolni.) Raúl csak a negyedik helyre futott be, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Sőt, már önmagában a kérdésfeltevést sem lehetett volna minősíteni.

Csak zárójelben jegyezzük meg: Villa magasan nyerte a szavazást (95,16 százalék), mögötte a második helyre a sokadvirágzását élő Morientes futott be (86,84%), nem sokkal lemaradva követi őt Fernando Torres (70,80 százalék) és csak utánuk jön Raúl (47, 84 százalék), igencsak „lőtávolon” kívül.

Nincs a spanyol keretben a vb előtt honosított Pernía, valamint a Valencia három klasszisa, Morientes, Joaquín és Vicente. Morientes esete azért is különös, hiszen őt a világbajnokságra sem nevezte a kapitány, viszont most ősszel igencsak jó és gólerős formát mutat új csapatában, a Valenciában. A vb másik nagy spanyol hiányzója Guti volt, akire változatlanul nem számít a szakember.

Aragonéshez visszatérve érdemes megjegyezni, hogy a vb-részvételt rendhagyó módon csak pótkvalifikáción kivívó, a tornát viszont már jó esélyekkel váró, ám azt végül idejekorán bejfejező – a nyolcaddöntőben a későbbi ezüstérmes franciák búcsúztatták őket 3-1-gyel – spanyol együttes az Eb-selejtezők rajtját sem kapta el valami fényesen. A Liechtenstein elleni hazai 4-0-s győzelmet egy váratlan idegenbeli vereség követte, Észak-Írországban 3-2-re nyertek a házigazdák.